(klón)Párosan szép az élet
Kifehéredett korallok természetes gyógyulása mesterséges körülmények között.
BRÉKING-BRÉKING! Friss, ropogós infó (2026. október 14.), hogy kifehéredett korallok, akár napok (de inkább hetek) alatt helyre jöhetnek, ha egészséges klónjaikkal érintkeznek. (1) Na, de kezdjük az elején...
A korallzátonyok szépséges színe valójában nem a korallok színe, hanem a testükben szimbiózisban élő, a Symbiodiniaceae családhoz tartozó páncélos ostorosoké. Ez a csoport önmagában megérne egy misét, mert iszonyat izgalmasak, de most maradjunk annyiban, hogy korábban algáknak tartották őket. Az egyszerűség kedvéért így most én is így fogom emlegetni a társaságot.
Az algák tehát fotoszintetizálnak, az általuk szolgáltatott, szerves tápanyagban fizetett lakbér fedezi a korallok kajaigényének legnagyobb részét. Ez a rendszer a jura időszakban alakult így az okosok szerint, és mindig is nagyon jól működött. Kivéve, persze akkor, ha valami beüt, például egy jó kis hőhullám. Mert akkor, ha az algasejtek emiatt elpusztulnak vagy menekülnek a korallból, a korall elveszíti fő energiaforrását, legyengül, és ha az állapot tartósan fennmarad, előbb-utóbb általában ő maga is elpusztul. Vagy előbb, vagy utóbb. Persze lehetne az is, hogy nem. Néha van is. Maga a fehéredés tehát nem jelenti indulásból a korall halálát. Kutatások azt mutatják, hogy bizonyos esetekben a kifehéredett korallok képesek új algákat befogadni, és így részben vagy teljesen regenerálódni.
A csalánozók egyes fajai közvetlenül a szüleiktől öröklik fotoszintetizáló szimbiontáikat, de a későbbi fejlődésük során is hozzájuk juthatnak. A zátonyalkotó korallfajok 71%-áról tudjuk, hogy beszerezhetik ezeket a sejteket közvetlenül a környezetükből. (2) Előfordul, hogy még úszó (planula) lárva korukban veszik fel őket, de olyan is, hogy már az aljzaton való letelepedés után. Ebből tehát sejteni lehet, hogy ezek az "algák" képesek szabadon is életben maradni, de mivel a csalánozó gazdaszervezeten kívül - üledékben, vízben - lényegesen alacsonyabb egyedsűrűségben vannak jelen, mint odabent, az ilyen eredetű visszatelepülésük valószínűleg minimum nehézkes. Van, de nem hatékony.
És most jön az izgi rész...
Egy másik, de a hírhedtebb irkutszkinál kevésbé para "laborbaleset" során egy kifehéredett korallra rádőlt az akváriumban egy egészséges klónja (azonos telepről származó darab). Jól ott is hagyták, mint Fleming a Petri-csészét. Aztán egyszercsak észrevették a kutatók, hogy a fehér korall elkezdett kevésbé fehér lenni. Elkezdett fehértelenedni, ha úgy tetszik, vagy még inkább unfehéredni (bocs), és néhány hét alatt teljesen regenerálódott.
Ennek hatására többszörösen megismételték a vizsgálatot. 10 pár koralltöredéket teszteltek, mindegyik pár egy egészséges darabból és annak egy kifehéredett klónjából állt. Öt pár érintkezett egymással, míg másik öt pár tagjai kissé távolabb voltak egymástól. Hét héten belül az egymással érintkező párok minden egyes kifehéredett darabja felépült, azok a szegény kontrollok viszont, amiket külön tartottak, mind szomorúan elhaláloztak.
Kiderült ám, hogy mivel a töredékek genetikailag teljesen megegyeztek, képesek voltak szövettanilag "egybeolvadni", és olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyeken keresztül a kis páncélos ostorosok és tápanyagok átjutottak az egészséges korallból a haldoklóba.
Nyilván nem reális elgondolás, hogy a folyamatos hőmérsékletemelkedés és "szuper El Niño-k" korában minden korallzátonyon adni tudjunk a haldoklóknak egy ölelgetni való klónt, de ennek alapján a kutatók el tudnak kezdeni gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne ezt másképpen, irányítottan használni a korallpusztulások lassítására.
Felhasznált irodalom:
- Daniel S Collins és mtsai. - Rapid coral bleaching recovery via symbiont transfer from healthy corals, Sci Adv. 2026 Oct 14;12(42):eaeh1580. ( https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.aeh1580 )
- Y.H. Fadlallah - Sexual reproduction, development and larval biology in scleractinian corals. A review., Coral Reefs, 2 (1983), pp. 129-150